Amikor Luke Skywalker harcba szállt az első Halálcsillag ellen, a Szövetség X-szárnyú vadászgépe a Galaxis egyik legkorszerűbb harci repülője volt. Bár azóta már sok idő telt el és számtalan gyorsabb, erősebb vadászgépet állítottak hadrendbe, a T-65 még mindig repül. Legújabb harmadik generációs változatai még sokáig szolgálhatják a szabadság ügyét, amit nélküle aligha vihettek volna győzelemre. Kevesen tudják, de kész csoda, hogy a Lázadók hozzájuthattak ehhez a géphez. Ez a vadászgép volt a független Incom utolsó projecte, mielőtt a gyár a Birodalom kezébe került. A gépet eredetileg nem a Szövetség megrendelésére fejlesztették. A munkálatokat, egy magát meg nem nevező távoli rendszert uraló rezsim pénzelte. Ám a Birodalmi Biztonsági Hivatal már régóta gyanította, hogy az egyébként addig független hajógyár egyes vezető beosztásban lévő mérnökei szimpatizálnak a Felkelőkkel. A ISB gyanúja nem volt alaptalan. Ám még az utolsó pillanatban, mielőtt a Birodalmi Haditengerészet egységei betörték a gyár kapuit, a renitens főmérnökök; egy szövetségi akció keretében sikeresen átmenekítették az XSZ (X-szárnyú) tervdokumentációit és a prototípusokat a Lázadókhoz.

3D image by Jon McGarry

Az X-szárnyú nevét, a szétnyitható, így kereszt alakot formázó hordszárnyairól kapta. A kereszt szárnyak az ütközetben növelik a fedélzeti fegyverek tűzerejét, valamint javítják a manőverezhetőséget. Az XSZ egy kisméretű, együléses vadászgép. Vezethetősége kísértetiesen hasonlít a T-16-os légirobogóhoz hasonló, egyszerű sport, szabadidős célokra épült gépek irányításához. Ez a tény megkönnyíti az ifjú kadétok felkészítését, jócskán csökkentve így a költségeket és a háborúban amúgy is szűkre szabott kiképzési időt.

A X-szárnyú vadászgép tűzfegyverekkel szembeni védelmét, a titánium-ötvözetből épített, megerősített sárkányszerkezet, valamint a Chempat pajzsgenerátor adja. A szerkezeti elemek szilárdságának és védelmének köszönhetően a kisebb erejű találatok nem befolyásolják számottevően a vadászgép teljesítményét. A pilóta személyes mentését, a 2.5-ös szériától kezdve már egy kompakt, teljes egészében katapultálható kabin biztosítja. Ezért a pilótáknak nincs szükségük az egész testüket védő szkafanderre és a nehéz sisakra, elég egy egyszerű overall és könnyű repülős sisak viselete. Akárcsak az YSZ fedélzetén itt is a pilótafülke mögött kialakított kis üregben foglal helyet az Industrial Automation cég R2-es asztromechanikai droidja. A robot elvégzi a repülés közben adódó karbantartásokat, kiszámolja a hyperugrások koordinátáit, valamint a repülés alatt hasznos tanácsokkal segíti a pilótát. A hyperugrások végrehajtását az Incom Gbk-585-ös típusjelzésű hyperdrivemodulátora teszi lehetővé. Mivel az XSZ fedélzetéről (ki tudja miért) hiányzik a navigációs computer, a hyperugrások koordinátáinak kiszámítását és a fénysebesség feletti repülés közbeni navigációs feladatokat is az R2 egység végzi. Az X-szárnyút egy rendkívül hatékony, u.n. Carbanti rendszerű harcászati-navigációs szenzor sorral látták el. Az orrkúp alatt megbújó érzékelő sor több egységből épül fel. Tartalmaz egy Fabritech Ans-5d "lock track" teljes spektrumú szenzort, egy Melihat "multi-imager" részecske sugárzást érzékelő szenzort és egy Tana Ire optikai célzó berendezést. A szenzorok vezérléséről egy Fabritech Anq 3.6-os tűzvezető számítógép gondoskodik. A fedélzeti fegyverzetet a szárnyvégekre rögzített Taim and Back KX9-es jelzésű lézer ágyúk, valamint az orr részbe épített két darab Krupx MG7-es protontorpedó vetők alkotják. A 4 db lézerágyú képes akár egymás után egyenként, vagy akár párban is tüzelni. Az XSZ táranként, három darab protontorpedót hordozhat. E speciális fegyverrel pusztította el a Szövetség a Halálcsillagot a Yavini csatában. Az apró részecske fegyverek áttörték az űrállomás egyik hőcserélő nyílásának energia pajzsát. A ventillátor házba detonált töltetek robbanása láncreakciót indított el, ami végül a Halálcsillag teljes megsemmisüléséhez vezetett.

A Yavini csata óta eltelt évek alatt a vadászgép több átalakításon ment át, melynek eredményeképpen mára szinte minden részegységét kicserélték és módosították. A legjelentősebb átalakítás talán a hajtóműveket érte, miáltal az X-szárnyú modern, korszerű hypermodulátorral szerelt, hatékony motorokat kapott. Egy másik jelentős változás még, hogy a legújabb változatokat már integrált asztromechanikai egységgel szerelik, ami feleslegessé teszi az elavult R2-es robotok használatát. Emellett korszerűsítették a fedélzeti fegyvereket és az azokat vezérlő rendszereket is, növelve a találati pontosságot és a tűzerőt. A szárnyak törővégeire ma már nem csak a KX-9-es lézer ágyúk, hanem a szövetségi arzenál bármelyik modern fedélzeti fegyverrendszere felszerelhető. A torpedó-vetőkbe lézervezérlésű rakéták és a legkorszerűbb tér-tömeg lokációs lövedékek is tárazhatóak. Egy szó, mint száz az INCOM egykori "dezertőr" vadásza bátran felveszi a versenyt a legújabb fejlesztésű harci gépekkel és minden bizonnyal még sokáig szolgálhatja a szabadság ügyét.

Y-wing:

• Gyártó: Koensayr Royal Shipyard
• Hajtómű: 2 db Koensayr R200 fúziós ion hajtómű
• Méretek: hossz 16 m; fesztáv 5,8 m;
• Tömeg: üres tömeg 15 000 kg; maximális felszálló tömeg függesztménnyel 23 000 kg
• Szenzorok: 2 db Fabritech Anx-y nagy hatótávolságú iker-szenzor
• Fegyverzet: 2 db Taim & Bak IX4 lézer ágyú; 1 db ArMek SW-4 ion lövegtorony; 2 db Arakyd Flex Tube proton-torpedó vető
• opció: 2 db Taim & Bak KX5 lézer ágyú;

Az Y-szárnyú vadászgép a Lázadók Szövetségének egyik legrégebbi típusa. Egészen az X-szárnyú vadászok rendszerbe állításáig a Flotta élvonalbeli, legtöbbet használt, multifunkcionális vadászgépe volt. Ezek a strapabíró, masszív, igénytelen harci gépek számtalan ütközetben bizonyították remek képességeiket. Jól helytálltak mind a Vnas-i csatában a Duro mellett, mind az Ord Biniir első ütközetében is. De részt vettek az, azóta legendává vált Ank Ki'Shori ostromban, ahol a TIE bombázókkal szembeszállva akkor ezrek életét mentették meg. Végül, a nagy Yavini csatában két-századnyi Y-szárnyú repült. A birodalmi helyőrségek nehézbombázásától kezdve, a sebészeti pontosságú csapásmérésen át, az utánpótlás szállítmányok biztosításáig számtalan küldetésben vettek részt. Ám az idő lassan eljárt felettük és a technológiai fejlődés elkerülhetetlen eredménye, hogy helyüket lassan korszerűbb típusok veszik át. Ám ezek a remek kis gépek nem válnak a thermofúziós zúzók martalékává. Pályafutásukat a Flotta más, második-harmadik vonalbeli századaiban és a Planetáris Gárdák kötelékeiben folytatják.

Az Y-szárnyú sárkányának szerkezeti felépítése jól példázza a Köztársaság utolsó időszakának vadászgép tervezési gyakorlatát, azt az iskolát, ami egyfajta átmenetet képez a Fénykor kézműves jellegű tervezőipara és a Lázadás korai szakaszában meginduló tömeggyártás között. Az első példányok törzsét még a szerkezeti elemeket elfedő takarólemezekkel borították. A később gyártott változatoknál; a műszaki személyzet dolgát megkönnyítendő, ezt a borítást azonban már néhol elhagyták. A napjainkban szolgálatban lévő gépekről, pedig már teljesen hiányzik. Aki nem látta a legelső ilyen vadászgépeket, el sem hiszi, hogy az YSZ (Y-szárnyú) sárkánya valaha egyenletes felületű, sima és csillogó volt.   

Az YSZ könnyen felismerhető: a keskeny törzs rész és az attól külön épített hajtómű gondolák eltéveszthetetlen azonosító jegyek. A gép három fő részből áll. Az elöl elhelyezkedő, páncélozott, fülke modul ad helyet a pilótakabinnak és a fedélzeti fegyverrendszereknek. A pilótafülkéből hátranyúló, megerősített szerkezeti egység rejti a Novaldex reaktort, a Chempat pajzsgenerátort és a Koensayr R300-H hiperdrive egységet is. A hajtóműgondolákat tartó pilonokban kaptak helyet a Thiodyne 03-R jelzésű cryogenikus energiacellák. A pilonok végeire szerelt nagyteljesítményű R2000-es motorokat szintén a Koensayr cég szállította. A felderítő szenzorok a hajtóműgondolák orr részében, egy kupola alatt helyezkednek el. Típusjelzésük: Fabritech ANx-y. Az általuk közvetített adatokat, a fülke modulban elhelyezett; szintén Fabritech gyártmányú harcászati-navigációs rendszer és célkövető számítógép dolgozza fel.  

A fedélzeti fegyverzetet két Taim & Bak IX4 lézer ágyú és két Arakyd Flex Tube típusú proton-torpedó vető alkotja. Az YSZ táranként nyolc-nyolc proton töltetet hordozhat. A vetőcsövek akár egyenként, akár párosával is képesek tüzelni. Akárcsak az X-szárnyú vadászgépeknél, a repülési, navigációs és energia rendszerek ellenőrzésére itt is egy R2-es vagy R4-es robotot használnak. A droid a pilótafülke mögött kialakított kis üregben foglal helyet. A létfontosságú rendszerek ellenőrzésén kívül végrehajtja a repülés alatti karbantartásokat, valamint az energiaszabályozás feladata is rá hárul. Emellett; az általános navigációs számítógép hiányában a kis robot memóriája őrzi a hyperugrások koordinátáit is.              

Az Y-szárnyúnak több változata is épült. Az egyik legelterjedtebb verzió: a BTL-S3-as. Ez egy kétüléses harci gép, melyet a pilótafülke tetejére szerelt, forgatható ArMek SW-4-es ion lövegtoronnyal építettek. Az SW-4-es ágyút a pilóta előtt ülő fegyveroperátor kezeli. A BTL-A4-es verziónál viszont nincs fegyveroperátor tiszt. Ez a modell együléses. Az ion ágyú ebben az esetben nem forog, hanem rögzíthető, tetszés szerint akár előre vagy hátra tüzelő helyzetben is. Említést érdemel még a BTL-A4 Longprobe, nagyhatósugarú felderítő változat is. Ezt a modellt egy korszerűsített navigációs-felderítő rendszerrel támogatott térlokációs szenzorral látták el, viszont fedélzeti fegyverzetet nem kapott.

Az YSZ a Szövetségi Flotta leglassabb harci repülője. Fény alatti maximális sebessége a Birodalom T.I.E. bombázóinak sebességét is alig éri el. Így, a Yavini csatában, hatékony vadászfedezet nélkül az első vonalban  repülő Y-szárnyúak könnyű prédát jelentettek a fürge és gyors birodalmi vadászoknak. A veszteség szinte 100%-os volt, hiszen a két-századnyi gépből csupán egy tért vissza épségben. Persze annak idején a Szövetségnek nem volt más választása. A Halálcsillag elpusztítása minden áldozatot megért. Ám ma már körültekintőbben, a típus sajátosságait figyelembe véve lehet a küldetéseket összeállítani. Tudomásul kell venni, hogy az YSZ nem vadászgép. A Koensayr BTL S3 egy könnyű, pusztító-csapásmérő harci gép, amely megfelelő vadászfedezettel támogatva még ma is roppant ütőképes tagja lehet a Flotta egyes támadó egységeinek.  

 Millenium Falcon(Ezeréves Sólyom):

Fegyverzet: 2 négycsövű quad lézerágyú, 2 rakéta-kilövő, visszahívható könnyű lézerágyú

Han Solo hajója egy sokat megélt YT-1300-as öreg teherhajó, ám még mindig ez a leggyorsabb az egész galaxisban, köszönhetően a tulajdonosai átalakításainak. Előző gazdája Lando Calrissian volt, tőle nyerte el Solo a nagy bespini szabakkjátszmán. Rengeteg átalakításon esett át, már rögtön a tulajdonosváltáskor. Mivel Solo zsebe tele volt még a szabakkjátszmán nyert pénzzel, sokat változtatott a hajón: katonai páncélzatot szerelt rá egy birodalmi csapatszállítóról és egy has alatti lézert, amit a hajó belsejéből leengedni. Ez és a Falcon közepe alatt és fölött lévő két négycsövű quad lézerágyú tökéletes védelmet nyújt a hajónak. Ezek a katonai sugárvetők illegálisak, mint ahogy még sok eszköz a fedélzeten. A hajtóművet Shug Ninx-szel, a híres Nar Shaddai szerelővel tuningoltatta fel. Meg persze csempészéshez a legfontosabb átalakítást is elvégezte a hajón; titkos rekeszeket épített be a padlólemezek alá. Az Ezeréves Sólyom már így olyan gyors volt, mint a legmodernebb birodalmi hadihajók, de ennek fejébe Han –  Shug tanácsát megfogadva – elvitte a Corporate szektorba, ahol egy Doki nevezetű hajtómű-specialista még jobban feltuningolta, és így már 0.5 egységgel teljesít a fénysebesség felett, tehát kétszer olyan gyors, mint a birodalmi hadihajók. Ahogy Lando Calrissian mondaná: „A Millenium Falcon a leggyorsabb ócskavas a galaxisban.

Solo már sokszor gondolkodott rajta, hogy átfestesse-e a hajóját, de végül mindig úgy döntött, hogy így sokkal jobb, már csak megtévesztés céljából is. A hajó baloldalán található egy nagy érzékelő-tányér, ami már akkor jelzi a pilótának a birodalmi hajók közeledtét, amikor azoknak még gőzük sincs róluk. A hajó emellett fel van szerelve radarzavaró rakétával is, ha a hajónak rejtőzködnie kellene. Ez – mint egy csempésszel általában – sokszor előfordul fűszer vagy fegyverszállítás közben. A pilótafülke a hajó jobb oldalán van, a beszálló rámpa előtt. Három raktér is található a hajón – így bőven fér el csempészni való – mindhárom az orr részben. A hajó végében a két hajtómű – a valóstér-hajtómű és a hiperhajtómű – található, valamint a legénységi szoba, ahol egy-egy alvókabin van elhelyezve Csubakka és Han számára. A vuki kedvéért Han egy Dejarik játéktáblát is elhelyezett a hajón a főraktérben, Csubakka ezzel szokta elütni az időt a hosszú unalmas utazások során, vagy amikor korélliai épp szórakozik valahol. A főraktérben található még a gépészeti állomás is, és onnan nyílik az elektronikus központ is. A hajó orrának a végén van a rakodóajtó, itt lehet a szállítmányt a felvinni a hajó raktereibe. A hajó két oldalán egy-egy zsilip található, egymással szemben. A hajó életfenntartó rendszere a pilótafülke melletti raktérben van, és ugyanitt található még egy rejtett sugárágyú. Van egy mentőkabin, ez a hajó végében helyezkedik el, e mellett van a hátsó rakodólift.

A Falcon még számos eszközzel fel van szerelve, példának okáért rázkódáscsillapító mezővel, hajlító-örvény stabilizátorral, gyorsulás kompenzátorral, landoló sugárhajtóművel, hiperűr integrátorral és még sorolhatnám.