A sivatagban kemény az élet, aki itt hibázik az elpusztul. Ez a környezet hozta létre a buckalakókat, meg kellett tanulniuk, hogyan maradhatnak fenn ilyen körülmények között. Általában nomád életmódot folytatnak mégis sok buckalakó törzs visszatér a kiégett föld egy kis szegletébe ahol kivárják a homokviharokkal teli évszak végét.
A taszken támadások hírhedtek a Tatooine-on, néha csak magányos utazókat, néha egész településeket támadnak meg, a telepesek idővel mégis megtanultak védekezni ellenük, kevesen tudják például, hogy a híres Mos Eisley kantin eredetileg óvóhelynek épült a taszken betörések ellen
Gamorraiak
A robosztus, disznószerű, primitív és harcias gamorraiak mindenhol megélnek, ahol van elég föld, amit az asszonyaik megművelhetnek, vad amit levadászhatnak, és kő, amit a hímek egymáshoz vagdoshatnak. Legjobban mégis az erdős vidékeket kedvelik, ahol lehetőleg gomba is nő.
A gamorraiak zöld bőrű lények melyek a gamorra bolygóról származnak. Főleg rendkívüli erejükről és brutalitásukról ismertek. A gamorraiak felületesen, a civilizáltabb világok háttere előtt nézve általában esetlennek és lassúnak tűnnek, ez legalábbis részben ostobaságuk következménye: nem sok mindent értenek abból, ami körülöttük történik és hajlamosak orra esni a dolgokban, ha éppen nem fegyverként akarják használni azokat, amikor bekövetkezik a harc örömteli eseménye. Azonban a primitív világok erdeiben, ahol otthonosan érzik magukat, a hatalmas izmoktól dagadó testek rettenetes sebességgel mozognak, s a nyáladzó disznópofákon nyoma sincs az értelemnek - de annak sem, hogy szükségük lenne rá. Az erőszakra való hajlamuk és tehetségük miatt galaxis szerte nagy előszeretettel alkalmazzák őket zsoldosnak, testőrnek, kalózként, de ugyanolyan előszeretettel harcolnak törzsön belül, mint kívül.
A gamorraiak törzsekbe szerveződnek, a férfiak minden energiájukat a hadviselésnek szentelik, a nők pedig földműveléssel, vadászattal, posztószövéssel és fegyverkészítéssel foglalkoznak. Minden törzs élén a domináns hím áll, mely a törzs vezetője. A háborúskodásnak köszönhetően nem csoda, hogy kevés hím éri meg az öregkort, de egy nősténytől általában 10-12 hím születik. A törzsön belüli rangsor az elért győzelmek számától függ. Ezenkívül vérszívó parazitákat tartanak saját testükön melyek vérüket szívják, minél több parazita van egy hím testén annál nagyobb rangja a törzsön belül.
A gamorraiak szeretnek nehéz kézifegyvereket forgatni a harcban, hatalmas vibrobárdokkal, lándzsákkal és bunkókkal hadonásznak és érdekes módon utálják a sugárfegyvereket, különösen a szülővilágukon folytatott háborúkban.
A gamorraiak hangképző szerveik különleges felépítése miatt képtelenek kiejteni a közös nyelv szavait, érteni azonban tökéletesen megértenek sok nyelvet.
A legtöbb gamorrai gyűlöli a robotokat és más értelmes gépezeteket. Ha egy gamorrai egyedül marad egy robottal a robotnak biztos komoly felújításra lesz szüksége társasága után. Sok előítélet kering velük szemben, a gamorraiakat általában primitívnek, brutálisnak és butának tartják. Talán nem is véletlenül van ez így - amennyiben egy gamorrai vigyázz a viselkedésére, és értelmes gondolatai vannak, a fajtársai semmibe veszik és igyekeznek nevetség tárgyává tenni.
Nagyon sok gamorrai úgy került el szülővilágáról, hogy a törzse eladta rabszolgának vagy beállt valamilyen kalóz vagy zsoldosbandába. Jabba is akár a többi Hutt Lord előszeretettel alkalmazta őket mivel bivalyerősek és megbízhatóak. Jabba palotájában a Hutt testőrségének tagjaiként az utolsó percig hűségesen küzdöttek gazdájukért.
A gamorraiaknak soha egyetlen beépített bolygójukon sem sikerült még annyi időre abbahagyniuk az egymás közti harcot, hogy bármiféle technológiai bázist ki tudjanak építeni. Az egyik általuk kolonizált bolygó a Pzob, senki se tudja, hogy sikerült a bolygóra érkezniük, azonban érkezésük előtt más telepesek is éltek itt, de amióta a gamorraiak ideérkeztek már nem érkeznek új telepesek, mivel túl nagy összegeket kéne fordítaniuk biztonsági berendezésekre.
A
A kaminoiak
A Kamino bolygón egykor nagy, összefüggő földterületek is voltak, de a jégtakaró felolvadás után minden szárazföld víz alá kerül. Mára már csak a cölöpökre épült kaminoi városok emelkednek ki a vízből, amelyek különböző méretű egymástól elkülönülő kolóniát alkotnak.
Amikor hirtelen éghajlatváltozás következtében árvíz öntötte el a Kaminót, a helyieknek alkalmazkodniuk kellett a megváltozott körülményekhez. Kifejlesztettek egy különleges klónozási ekjárást, és fajnemesítésbe kezdek, hogy fennmaradhassanak. A Nagy Árvíz idején átélt nehézségek hatására a kaminoiak külseje szigorú és megfoghatatlan. Feltűnően udvariasak így próbálják álcázni a testi hibákkal szembeni fenntartásaikat. A fejlett kaminoi társadalom fenntartásához szükség van más bolygókról származó technologiára és nyersanyagra, az exportra szánt termékeket klónozással állítják elő. Amikor egy évtizede egy Sifo-Dyas nevű Jedi mester azzal bízza meg őket, hogy klónozzanak egy egész hadsereget, a valaha véghezvitt leghatalmasabb emberi klónprogramba kezdtek bele.
A kaminoiak sportolásra és a kolóniákkal való kapcsolat fenntartásra megszelídített aiwhákat használnak.
Kutatásvezetők
A klónhadseregért felelős csoport vezetője Taun We miniszteri tanácsos. Taun We humán pszichológiát tanult, így ő, felel a klónok szellemi egészségéért. Ko Sai kutatásvezető higgadt, de szigorú egyéniség, aki a klónozási folyamat biológiai részéért felel. Ő ellenőrzi a genetikai kódok finom hangolását, hogy minden klónozott egyed független intelligenciával rendelkezzen, de mindegyikükben meglegyen az eredendő engedelmesség. Nincs még egy tudós csoport a Galaxisban, amely ilyen magas szinten tudja manipulálni más faj génjeit.
A kaminoiak a színeket csak az ultraviola spektrumban látják. Látszólag teljesen fehér lakhelyeik rengeteg olyan színárnyalat borítja, ami nem látható az emberi szem számára.
Weequay (2003.01.24.)
Jabba a hutt sleppjének legkönyörtelenebb harcosai közé tartoznak a szürke bőrű weequayek. A weequayek ugyanolyan kifürkészhetetlenek voltak, mint bármelyik más faj a birodalomban. Számos istent imádnak, amelyek legtöbbje szülőbolygójuk természeti erőit és lényeit testesíti meg. Főisteneiknek egyike Quay volt - a weequay azt jelentette, hogy Quay követője – a hold istene. Ezzel az istennel sok weequay személyes kapcsolatot tart fenn egy szerkezet segítségével, amit szintén quaynak hívnak. Ez a műszer egy körülbelül húsz centiméter átmérőjű, nagy teherbírású, műanyagból készült gömb. A Quay értette a beszédet, és válaszolt az egyszerűbb kérdésekre. A weequayek személyében a gömb úgy nézett ki, mint szülőbolygójuk holdja és hitük szerint minden egyes Quayben holdistenük egy része lakozott. Sosem jöttek rá, hogy a Quayeket más fantáziadúsabb fajok állították elő, rendkívül olcsón és semmi természetfölötti sincs benne. De a weequayekenk még annyi fantáziájuk sincs, hogy halálfélelmet érezzenek, talán ezért olyan félelmetesek.
A weequayekenk nem volt saját nevük, mindannyian weequayek voltak, de ez nem zavarta őket. Ha valamit meg akartak beszélni, még ha csak ketten is voltak, gyűlést hívtak össze, e gyűlések első és legfontosabb mozzanata a tisztségviselők megválasztása. Ilyen tisztségviselők például az elnök, a titkár, a pénztáros és így tovább. A tisztségeket titkos szavazáson döntik el. A titkár készít jegyzőkönyvet a gyűlésről, hogy azt később kiértékeljék.
Fegyverként általában vibrolándzsát használnak, melynek kezelését magas fokon ismerik. Jabba öt weequayt alkalmazott testőrségében, velük egészítette ki Gamorraiakból álló zsoldosseregét, feladatuk az volt, hogy megvédjék Jabbát illetve, leleplezzék az esetleges összeesküvőket.
A weequayek rosszindulatukról és kegyetlenségükről hírhedtek. A Tatooine-i vallásos szertartásaik során ártatlan Banthákat mészároltak le áldozati állatokként. A Tuskenek rossz viszonyba kerültek e-miatt Jabbával, aki megtiltotta a szertartásokat, és álnok módon elhitette a Tuskenekkel, hogy a farmerek ölték le a Banthákat.
A férfiakat tradicionális hajviseletükről könnyen fel lehet ismerni, fejüket kopaszra borotválják, de egy hosszú nyúlfarkat összefonva hordanak mely mára fajuk ismertetőjelévé vált. Általában csak a férfiak hagyják el szülőbolygójukat, ezért kevés weequay nőt látni a galaxisban.
Twi'lek
A twi'lekek a Ryloth száraz világáról származó, hajnélküli, ember alakú faj tagjai. A szülobolygójukon primitív körülmények között, szívósan, földalatti városokban élnek. Évezredek óta kiteszik magukat az idegen rabszolgakereskedőknek, a twi'lek irodalom anyagai szerint a twi'lek kivándorlások nagy része a rabszolgaságnak vagy a bűnözésnek köszönhető. A twi'lekek híresek az inteligenciájukról és a dörzsöltségükről.
Dor Sen Lahr
Civilizációjuk eképpen erőtlen. Bizonyos külső erőktől függenek, lényegében az ember-domináns galaktikus civilizációtól. Ez valószínüleg az emberhez hasonló tulajdonságokkal magyarázható. Az évek alatt azok a twi'lekek akik leginkább hasonlítanak az emberekre több empátiát és sikeres kommunikációt tudnak kiváltani a befolyásos és gazdag embereknél. (Az elő-twi'lekek sokkal különbözobbek lehettek.) Hasonlóan azok a twi'lekek, amelyeknek összeillik a testtartásuk az emberekével kevesebb nehézségük van a hagyományos galaktikus technológiával való érintkezésésben és ezek az egyedek az általános emberi testalkatot könnyebben tudják felvenni.
Ámbár néhány alapvető különbség megmaradt a testrészekben, melyek nincsenek szándékosan felhasználva az emberi manipulációra vagy a technika felhaszálására. A legjelentősebb ilyen maradvány, a fejnyúlvány pár, a csápalakú, kapaszkodó agyi-függelék, sarjadzik a koponya hátsó részéből. "Lekku", ahogy tulajdonképpen hívják az emberi agyon túli rész és végtag alkalmasság, amely jelentős különbségeket vet fel az embriológiában. (Ez az a tulajdonság, amely azt igazolja, hogy a twi'lekek nem tartoznak bele az emberi családfába, hacsak nem valamilyen nyomós genetikai művelet eredményei).
Az érzékeny lekku kommunikációs szerepet játszik a twi'lekek közt a sokszínű, alapos és szövevényes testbeszéd segítségével. Egyszer közelebb lehettek a twi'lek archoz, hogy elősegítsék a kommunikációt és a mostani, hátratett helyzet egy evolúciós kompromisszum lehet, hogy több emberi empátiát nyerjenek az emberszerű arc segítségével. Úgy tünik, hogy a férfi twi'lekeknek további csápjaik nőnek az álluk alatt, ami még kifejezőbb lehet. A hájas twi'lekek nagy tömegú, zsírtartalmú lekkukat növesztenek arányban a teljes testtömegükkel. A gyerek twi'lekeknek mindössze egy kis, bimbószerű lekkujuk van, ami sokkal emberszerűbbé teszi őket, mint a felnőtteket.
A vukik
A vukik értelmes erdőlakó lények a Kashyyyk dzsungelvilágáról. A galaxis egyik legerősebb értelmes fajának számítanak, s ezen kívül jó érzékük van a műszaki dolgokhoz. Kevesen képesek megkülönböztetni őket egymástól, pedig jó pár hasonló, mégis elkülöníthető vuki alfaj létezik, általában a szőrzet színe alapján különíthetőek el. Csubakka például a rvuk-okhoz tartozik és fajának megfelelően barna, és vörös szőrzete van. Híresek a barátaik iránti hűségükről, lobbanékonyságukról és agyafúrtságukról. Bár a vukiktól általában tartanak, és sokan közülük hajlamosak törni, zúzni dühűkben, ugyanakkor azonban éles eszűek, ragaszkodóak és nagyra becsülik a hűséget és barátságot. A vukik magas szintű technológiát fejlesztettek ki és hatalmas városokat építettek szülőviláguk fáinak koronájában. A hatalmas Wroshyr fák tetején élnek több száz méter magasan, a talajszintre ritkán merészkednek, vadászni illetve különleges beavatási szertartásaik miatt. Számos saját, egyedi munkaeszközük van, amiket kizárólag az ő népük használ, talán mind közül a leghíresebb a vuki lézervető vagy más néven a sugárszerszámíj. Egy másik sajátos használatos eszközük a kulár, ami egy szőrből készült zsákféleség, ebben a vukik a kölykeiket és azokat a vendégeiket szokták a hátukon cipelni a fák közötti közlekedés közben, akik nem képesek a hatalmas fákon biztonságosan mozogni. A vukik közt akad néhány igen tehetséges technikus, nekik köszönhetik a kilométerekre a felszín fölött lebegő városaikat. A birodalom is "értékelte" a vukik műszaki érzékét, így olyan birodalmi fegyverek építésén dolgozhattak halálukig rabszolgaként, mint a halálcsillag vagy a napzúzó.
A vukikkal a Birodalom rabszolgaként bánt, és mióta az új köztársaság felszabadította őket, az új rend megbízható támogatóivá váltak. A birodalom bukását megelőzően szinte minden vuki a birodalom rabszolgája volt, és a "szabad" vukik fejére jókora vérdíjat tűztek ki.
A vukiknak hatalmas, visszahúzható mászókarmaik vannak, amiket kizárólag mászásra használnak. Azt a vukit, aki szándékosan közelharcra használja a műszókarmait, a fajtája azonnal kitaszítja, és később valószínűleg hajtóvadászatot rendelnek el ellene - a körülményekre való tekintet nélkül.
A vukik képtelenek kiejteni a közös nyelv szavait, bár érteni tökéletesen értik azokat. Szinte mindig van egy közeli barátjuk, akivel együtt utaznak, és tolmácsol nekik. A vuki nyelvet shyriivuk-nak nevezik és nagyjából lefordítva annyit jelent "a fák népének nyelve". Több más nyelvjárás is létezik, egyik ezek közül a xaczik, amit a Wataki sziget környékén elő vuki beszélnek, ezt keveset használták mivel shyriivuk a közös nyelvük és ez az elfogadott a kereskedelemben is. Ezért amikor a birodalom megszállta a Kashyyykot a vuki földalatti mozgalmak a xaczik-ot tették meg titkos nyelvüknek. Olyankor használják, amikor utasításokat és kényes információkat akarnak továbbítani anélkül, hogy a birodalmiak tudomást szerezzenek arról.
A fiatal vukiknak ahhoz, hogy felnőtté avassák őket, próbákat kell kiállniuk, a becsület, a bátorság és a kitartás próbáját. Ez a próba általában abból áll, hogy a fiatal vukinak egyedül kell levadásznia egy a felszínhez közel élő nagyragadozót. Ha ez sikerül neki, akkor egy szertartás keretében megkaphatja a vuki vállszíjjat és új nevet, választhat magának.
A vukikat köti a becsületük. Ádáz harcosok és kirívóan büszkék, olykor őrjöngő harag fogja el őket, olykor pedig kegyetlenek és tisztességtelenek - akár a híres Snoova, aki fejvadászként keresi kenyerét - de szigorú becsületkódexük van. Nem árulják el, és nem hagyják cserben a fajtájukat, sem más vukikat sem egész népüket, de ugyanígy barátaikat sem. A "törvényt" megszeghetik a becsületkódexet, azonban soha, ez a kódex legalább olyan szigorú, mint amilyen ősi.
Az egyik tradicionális hagyományuk a tövispatkány vadászat, ezek a fél méter magas visszahúzódó teremtmények pengeéles tüskéket hordanak a hátukon, melyeket akár ki is lőhetnek a rájuk vadászókra. A vuki hímek - mert csakis a vuki hímek vadásznak tövispatkányra - ha meg akarnak közelíteni egy ilyen állatot, valamilyen pajzsot tartanak maguk elé, ez felfogta a neki szánt tüskéket, míg a patkány ki nem fogyott a munícióból. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzetük, a vuki hagyomány előírta, hogy a tövispatkányokra csakis puszta kézzel vadászhattak, és csakis a puszta ökleik erejével volt szabad megölni az állatot - semmiféle lőfegyvert vagy nyílvetőt nem használhattak.
Azért vadásznak a hímek tövispatkányra, mert ezzel kérik feleségül a nőstényeket, amennyiben egy nőstény elfogadja a zsákmányt, úgy beleegyezik a házasságba. A vukik egy éltre választanak párt maguknak, esküjük a halálukig szól. Az esküvőn rengeteg olyan ételkülönlegesség is előfordul, melyet máskor nem fogyasztanak, ezek más fajok számára ehetetlenek mivel a vuki ételek hírhedten túl vannak fűszerezve, elég néhány falat és már ki is marta az óvatlan kóstoló gyomrát.
A Kashyyyk felszínéig még egyetlen vuki se merészkedett le. Úgy hírlett, hogy éji ragadozók lesnek ott préda után, akik az áldozataik vérén és lelkén lakmároznak. Úgy tartották továbbá, hogy azoknak a lelkei, akik a haláluk előtt megszegik a szavukat, lesüllyednek a felszín közelébe, és rejtőzködve csapdába csalják azokat, akik elég bolondok ahhoz, hogy a közelükbe merészkedjenek.
A becsületbeli bűn levezeklése szinte lehetetlen - a vétkes vuki általában csak halála révén nyer feloldozást. A hamisan megvádolt vukik azonban megszabadulhatnak a szégyenbélyegtől, és számos legenda szól a kitaszított vukik visszatéréséről.
Zabrak
Szemmel láthatólag egy újabb variációja, faja vagy alfaja az embereknek. Eeth Koth, a Jedi Tanács tagja a the Phantom Menace-ben hivatalosan Zabrak személy, de a sith tanítvány, Darth Maul is úgy néz ki, mintha ebbe a fajba tartozna. Maul az Iridonia bolygóról származik (Episode 1 Journal: Darth Maul), de a bolygó neve nem mond semmit a fajról.
Mindkét ismert péda kopasz a feje tetején és ez egy közös tulajdonság lehet. Rövid szarvak nőnek a homlokon és a halántékokon, habár a szarvak formája különbözik Kothnál és Maulnál. Még nem tudni, vajon a különböző elrendezés jelent-e fajbani, egyészségügyi vagy kori különbséget. És végül egy ellátottságbeli különbség: a bőr visszapuffadt Maul szarvai környékén, mintha beteg körmök sértették volna, míg Koth szarvai sima, sértetlen bőrrel vannak körülvéve.
Eeth Koth
Darth Maul szemei vörösek, ellenben Koth szemei olyanok, mint egy normális emberé. A különbség jelenthet különböző származást vagy Maul beteg egészségét, de Maul más hajlamait tekintve az a legvalószínübb, hogy a szemei szándékosan (és végső soron tetszetősen) vannak szinezve. A Return of the Jedi-re Palpatine-nak is hasonló színű szeme volt. Ez talán egy sajátos díszítés, vagy egy betegség következménye, mert Lord Vadernek kék szeme volt amikor meghalt annak ellenére, hogy sokkal tapasztaltabb Sith volt, mint Maul.
Mindent figyelembe véve a Zabrakok nagyon hasonlóak az emberhez. A szarvak miatt más a fajuk, de még mindig lehet, hogy közösek az őseik
AJÁNLOM AZ OLDALT
A taszkenek a Tatooine-on őshonos cseppet sem barátságos népség. A taszken portyázóknak is nevezett buckalakók a javákkal ellentétben nem alakítottak ki túl jó viszonyt a telepesekkel, ott ártanak a földrablóknak tartott külvilágiaknak ahol csak tudnak, a kegyetlen és vad sivatagi rablókkal nem ajánlatos kukoricázni. Vastag szövet kapcákkal, homokálló fejvédővel, védőszemüveggel és szűrőmaszkkal védik magukat a nap és a homok ellen. Hosszú köpenyük nem akadályozza őket a mozgásban és jól szellőzik. Keveset tudunk róluk, bár voltak akik megpróbálták megfigyelni őket de a taszkenek nem engedték vizsgálgatni magukat, a vállalkozó kedvű megfigyelők elriasztására legalább annyira hathatós, amennyire gátlástalan eszközöket használtak. Néhány fajkutatónak az volt a meggyőződése, hogy a taszkenek rokonságban állnak a javákkal. Ezt a feltételezést azonban a tudósok többsége elvetette. A taszkenek szorosan a testükre csavart rongyokkal védik testüket, kelmecsíkokat csavarnak magukra múmiaformán a forró Tatooine ikernapjai ellen. Nem egykönnyen lehet őket megijeszteni, keménykötésű agresszív nép. Az emberi telepesek nem kis szerencséjére csak csekély számban élnek a Tatooine-on, s a legelhagyatottabb részekre vonultak vissza, hogy ott folytassák nomád életmódjukat. Az emberek ennélfogva csak ritkán találkoznak a taszkenekkel akik beérik évente néhány ember legyilkolásával. A taszkenek törzsi közösségekben élnek de ezek a törzsek is állandó háborúságban állnak egymással egy-egy jobb területért vagy a nőstényekért.
A buckalakók időnként fegyvereket is lopnak de mind a mai papig megtartották hagyományos kézifegyvereiket a közelharchoz melyek egyszerű készítésűek mégis halálosak. A taszkenek élénk jelbeszéd révén kommunikálnak mely morgásokból és kézjelekből áll, amit kevés idegen érthet meg.
Általában banthaháton közlekednek a sivatagban, a taszkenek igen szoros kapcsolatban állnak a bantháikkal, mentális kapcsolat van köztük, a viszonyuk olyan mint egy szimbiózis vagy mint egy házasság. Ha a pár egyik tagja elpusztul akkor a másik már nem lesz teljes, az ilyen taszkeneknek többé nincs helye a buckalakók társadalmában, kitaszítják a sivatagba. De szerintük ha a halott bantha lelke úgy akarja akkor a taszken rátalál egy magányos banthára a sivatagban és dicsőséggel tér vissza népéhez, de ha a halott lelke azt akarja, hogy kövesse őt akkor a taszken haláláig a sivatagban fog kóborolni.
