|
Állatfajok
2005.08.21. 12:12
Acklay (sarlós császárgyík)
 A Vendaxa a Galaxis egyik legidősebb világa. Termékeny, élettől nyüzsgő, buja vegetációja az évmilliárdok óta tartó evolúció során ezernyi furcsábbnál is furcsább létformát nevelt már fel. Eddig háromszor sarjadt értelmes élet az ősi lombok alól, hogy rövid virágzásuk után túlságosan mohó, tünékeny civilizációjuk romjain aztán negyedszer is új élet szülessen. A más világokból jött utazók akkoriban azt suttogták, hogy a földisten harmadszor is bosszút állt és az ellene lázadt, tökéletlen teremtményeit ismét elpusztította. Azóta újabb évmilliók teltek el és a jádezöld lombok alatt az élet most változatosabb, mint valaha. Ám ebben a ciklusban az élet és halál örök körforgása valami egészen új dimenziót öltött. A széles síkságok napszítta kopár buckái és a fülledt erdők öles fái között most, itt eddig sosem látott méretű, gigászi teremtmények élik mindennapjaikat. A békésen legelésző hústornyok azonban nincsenek egyedül, nyomukban rémálomba illő, prédáikhoz hasonló méretű, brutális vadászok loholnak. Az acklayhoz hasonló négy-öt méter magas teremtmények most ezen a bolygón az ökoszisztéma fontos és teljesen természetes részét alkotják. Az ilyen hatalmas ragadozók hiányában a nagyméretű növényevők túlszaporodnának és felborulna a természet évmilliós egyensúlya.
 Az acklayk roppant különleges állatok. A külsőre leginkább egy hormonzavaros imádkozó sáskára hasonlatos teremtmények azonban nem rovarok, hanem hüllők. A császárgyíkok a Vendaxa furcsa faunájának fontos részét alkotják. Bár hatalmas és erős húsevők ezek a vadászok mégsem csúcsragadozók. A macskafélék közé tartozó gigászi tarajos dágok bizony gyakran vadásznak ezekre a különös hüllőkre. Az acklayk a császárgyíkok legnagyobbjai. A sarlós császárgyíkok nevüket 3 pár hosszú, csontos végtagjukról kapták. Ezek a roppant méretű lábszervek az állat elsődleges fegyverei. Pont úgy használják őket, mint más világokban a földjeiken dolgozó parasztok a sarlót. A csontos, hegyes karmokban végződő járótagokkal szinte felnyársalják az olyan kisebb méretű áldozataikat, mint a puha testű, éjjeli békalencse vagy a zsíros, harántcsíkos unka. A csordában legelésző, gigantikus növényevőkkel azonban már nincs ilyen egyszerű dolguk. Egymagukban nem is sok esélyük volna ezekkel az állatok szemben. Az acklayk ezért falkában vadásznak. Három-, négyfős bandákban terrorizálják prédáikat. Általában a kisebb termetű vagy gyengébb, betegnek látszó egyedeket szemelik ki maguknak, és módszeres támadásaikkal megpróbálják leválasztani őket a csoporttól. Ám néha előfordul, hogy a teljesen egészséges és erős példányokra támadnak. Ilyenkor kétszer-háromszor a hátára ugrálva sarlóikkal és erős, hegyes fogaikkal mély sebeket ejtenek rajta majd visszavonulnak. Kivárják, amíg az a vérveszteségtől annyira elgyengül, hogy már képtelen ellenállni. Ekkor az acklayk visszatérnek és jól telezabálják magukat. A vadászat során, áldozataik becserkészésében kiváló látásuk, az idegen testek elektromos aktivitását érzékelő nyaki lebernyegük valamint a lábaikon lévő apró érzékelő szőrök segítik őket.
A császárgyíkok nyaka, háta és végtagjaik, vastag bőrrel és csontos lemezekkel védett a támadásokkal szemben. A hasukat azonban csak egy vékony, a nagyméretű, összetett gyomor tágulását követni képes bőrhártya borítja. Így ezen a testrészükön nagyon sebezhetőek. A gyakran éles, hegyes szarvakkal felfegyverzett prédaállatok bizony már nem egy acklay pusztulását okozták azzal, hogy egyszerűen felszúrták vagy felhasították a hasát. A hosszú, izmos nyakat azonban vastag páncélgallér védi a támadásokkal szemben. E gallér mérete és mintázata alapján különböztetik meg a biológusok a császárgyíkok különböző alfajait. A rövidebb gallérral rendelkező fajoknak hosszabb és erősebb végtagjaik vannak, ezeket sarlós míg a nagyobb gallért, de rövidebb lábakat viselő fajtát sisakos császárgyíkként azonosítják. A sisakos császárgyíkok hímjeinek gallérja a legfeltűnőbb mintázatú. Ezek a színek a párzási időszakban különösen harsánnyá válnak. Ez részben a rivális hímek figyelmeztetésére részben a párosodásra kiszemelt nőstények figyelmének felkeltésére szolgál. A párosodásra készülő hímek gyakran mérkőznek meg egymással. Ezekben a csatákban; elkerülve fajtársuk halálos sérülését, nem erős sarlóikat hanem azok izületi pontjain található kisméretű karmaikat használják. Ezek a sarlókhoz képest apró karmok nem okoznak maradandó sérülést, viszont jól használhatóak a küzdelem során. A császárgyíkok mindegyike tojással szaporodik. A nőstények egy földbe ásott gödörbe rakják 60 cm hosszú, lágyhéjú tojásaikat amit aztán betemetnek. Az anyai gondoskodásuk tulajdonképpen itt véget is ér. A tojásokat aztán magukra hagyják, így azokat a napok melege és a talaj hője kelti ki. A kicsik miután elhagyták a fészket teljesen magukra vannak utalva. És a fiatal acklayknak bizony még sok ellenségük van. Többségük így még az egyéves kort sem éri meg és elpusztul, azonban a fészekaljanként hét tojásból kikelt apróságokból kettő biztosan túléli a fiatalkor viszontagságait, és kifejlett, erős császárgyík válik belőle.
Az acklay Galaxis szerte a cirkuszi viadalok és gladiátorjátékok egyik legnépszerűbb bestiája. Nincs ez másképp a Geonosison sem. A császárgyíkok mintegy ötszáz évvel ezelőtt kerültek erre a bolygóra. Távoli világból érkező kereskedők fizettek ezekkel a fenevadakkal az itt gyártott harci droidokért és gépekért cserébe. A hatalmas bestiák már az első alkalommal elsöprő sikert arattak. Az arénák közönségét annyira lenyűgözte az egzotikus császárgyíkok tánca, hogy minden küzdelemben látni akarták őket. Ez rövid idő alatt odáig vezetett, hogy az itt raboskodó populáció szinte teljesen kihalt. Ám még mielőtt ez a tragédia bekövetkezhetett volna, a geonosisiak tenyészteni kezdték őket. A programba azonban apróbb hiba következett be és két kifejlett hím valamint három fiatal nőstény megszökött a telepről. Ez mintegy húsz évvel ezelőtt történt. A strapabíró császárgyíkok gyorsan aklimalizálódtak és egy-kettőre magukra találtak a vad geonosisi természetben. Megfigyelések szerint egy nagyobb csoportjuk az Ebon tenger sekélyebb partvidékén telepedett le.
Az Aiwha
A hatalmas testű, fenséges megjelenésű aiwhák Kamino háborgó óceánjaiban élnek. Az őslakosok háziasították és hátasként használják őket. Ezek a lények erős úszók, és képesek arra, hogy a habokból a levegőbe emelkedjenek.
Az aiwhák és hozzájuk hasonló állatok megélnek néhány bolygón, például a Naboon is. Ott közepes méretű “pocsolyákban” élnek, és a parton megtalálható krillekkel és a nagy tavakban hemzsegő halakkal táplálkoznak. A táplálékot sziláik szűrőlemezein szűrik át. Az aiwhákat a Naboon a gunganok háziasítottáka légi szállítás érdekében.
Arról, hogy a vízből a levegőbe emelkedhessenek, egy speciális vízedényrendszer gondoskodik, mely segít abban, hogy megváltoztassák testük sűrűségét. A víz alatt szivacsos szöveteikbe vizet szívnak be, így szabályozhatják merülési mélységüket. Repüléshez kipréselik magukból a folyadékot, ezért lecsökken a testtömegük, ami könnyebbé teszi a repülést. Hatalmas uszonyaik föl-le mozognak úszás közben, repüléskor ugyanez a levegőben tartja őket.
Sokan úgy gondolják, hogy az aiwhákat a Nabooról hozták a Kaminóra, mások szerint ezek az állatok a klóntechnológia eredményei.
BOGWING
Ennek a Dagobhbán őshonos élőlénynek, kevés dokumentációja található. Repülő hüllő, gyakorlott vadász. Hártyaszerű szárnya és négy darab vékony végtagja van. Karmokban végződő végtagjaikkal ragadják meg áldozataikat és viszik a Dagobah fáinak lombkoronái közé.
A Bogwing érzékszervei jól alkalmazkodtak a Dagobah sötét, borongós mocsaraihoz. Piciny és vékony szájuk, erős pengeéles fogaknak ad helyet, melyekkel könnyedén szétropogtathatnak bármilyen bogarat.
Pterodacty néven is ismert állatka szívesen repked a fák lombjai körül, éles, síró hangot hallatva. Ezek a kis rágcsálok megkóstolnak mindent aminek bogár kinézete van, mocsarakban, ingoványokban bőven találnak táplálékot.
Bubo
 A Bubo-k eredete a mai napig nem tisztázott, nem tudni hány fajtája van és, hogy melyik bolygóról származnak. Azonban annyit mégiscsak lehet tudni róluk, hogy trehány és lusta bestiák hírében állnak.
Ezek az élőlények hatalmas szájjal és több száz éles foggal rendelkeznek, általában rovarokkal táplálkoznak. Nem rendelkeznek technológiával, de még kommunikációs képességeik sem tökéletesek annak ellenére, hogy intelligenciájuk magas mutatókkal dicsekedhet. A Bubo-k színlelik a buta állatot, így remélve, hogy egyszer révbe érnek.
Egy Bubo napi rendje az volt, hogy meggyilkolja Jabba-át a Hutt-ot, de miután találkozott egy B’omarr szerzetessel, felismerte, hogy lehet elérni a megvilágosodást, s túllépni a fajának korlátjait. Így agyát a szerzetesek eltávolították majd megfelelően beültették s legvégül szekta taggá avatták.
Bucka patkány
 Rosszindulatú rágcsáló patkányok. Megtalálhatók a Tatooine pusztaságaiban, különösen a Koldus kanyon közelében és hasonló helyeken. Főként kisebb állatokra vadásznak, mint például a scurrier-ek, de alkalomadtán elözönlik és megtámadják a Bantha-át, Dewback-ot s még a Ronto-kat is.
Ha embert vagy Jawa-t látnak, fenyegető testtartással próbálják távol tartani őket. A bucka patkányok kedvenc csemegének számítanak a Tusken-ek és a kölyök Krayt sárkányok körében.
"- hogy találjak el egy két méter átmérojű célpontot maximális sebességnél, ráadásul torpedóval? -horkant föl Antilles. -Pedig nem lehetetlen - tiltakozott Luke. -Én a régi T-16-osommal odahaza bucka patkányokat kaptam telibe, nem is egyszer."
Colo Claw fish
- Planéta: Naboo
- Hosszúság: Körübelül 40 méter
- Táplálkozás: Húsevő
A Colo körmös hal nagyon falánk természet és jól felkészült a vadászatra és áldozata elfogyasztására. Amikor támad, a bestia egy zavaró víz alatti sikolyt hallatt, amit a torkában és fejében lévő szervvel állít elő, s így könnyedén megragadja mellső karmaival döbbent áldozatát. A tépőfogaiban lévő méreg végleg megfosztja áldozatát az erejétől, melyet aztán könnyedén lenyel. A körmös hal képes álkapcsát kiakasztani, s ezzel együtt bőrét megnyújtani, hogy nagyobb példányokat is el tudjon fogyasztani. A táplálékok nagy része lassan emésztődik a Colo körmös hal gyomrában a gyenge gyomorsav miatt.
„Egy újabb szörnyeteg üldögélt közvetlenül előttük – csupa tüske, pikkely és fog -, s görbe mellső végtagjait védekezően emelte maga elé.
- Colo garmozshal! – sikoltotta a gunga. – Ti Jedig, csináljadog már valamid! Hol van az az Erő, hé?”
Dewback
 A Dewback-ok teher hordó állatokként váltak ismerté a Tatooine-on. A szabad állatok, egyedül vándorolnak a sivatagban egésznap, bokrokat, cserjéket vagy kisebb állatokat legelészve, de nem vetik meg a womp patkányokat és a scurrier-eket sem. Éjszaka azonban lomhák és óvakodnak mindennemű mozgástól.
Sok Dewback-nek zöld pikkely van a testén, de találhatunk szürke, barna, sőt még kék árnyalatot is. Ezek a pikkelyek segítenek beleolvadni a tájba, s így egyfajta védelmet biztosítani a ragadozókkal szemben.
A Dewback-ok magányos állatok. Egyszer egy évben azonban, találkozóra hívják egymást, hogy párosodjanak. A párosodás befejeztével a nőstények több ezer tojást raknak le a sivatagos pusztákon. Hat hónappal később a fiatal Dewback-ok előbújnak a fészkükből és számukra elkezdődik az életben maradásért folyó harc a hatalmas sivatagi pusztákon. Sajnos sokan nem élik túl a vándorlást, sokuk lesz womp patkány vagy Krayt sárkány eledel.
Fogságban nagyon nehezen szaporodnak.A felnőtt állatokat a Tusken Raider-ek fogságba ejtik, majd hátas állatként használják őket vadászatra, de börükből csizmát és egyéb ruhákat is készítenek.
A hősies Birodalmi katonák előszeretettel használtak Dewback-okat hátasként a sivatagos bolygókon.
Dianoga
 Sekély állóvizekben, pocsolyákban, víztározókban élő szörny-parazita. A Dianogák átlagosan 10 méter hosszúra nőnek meg. Számos csáp segédkezik a zsákmány elfogására. Egyetlen kocsányon lógó szemükkel keresik áldozatukat és kör alakú, cápafogakkal szegélyezett szájjal fogyasztják el prédájukat. A Vodran-on honos Dianogák hatalmas területeket leptek el. Galaxisokon keresztül, hajókon, Csillagrombolókon és űrállomásokon utazva. Egy Dianoga bejutott az első halálcsillag szemét zúzójába, ahol megpróbálta fel falni Luke Skywalkert.
Krayt sárkány
 Szegényes leírás található a Krayt sárkányokról. Nagyrészt azért, mert ha valaki belebotlott ebbe a rosszindulatú teremtménybe, nem biztos , hogy túlélte. Ezek a sárkányok magányosan élnek Tatooine-ni hegység barlangjaiban. Mikor portyára indulnak, hogy prédát vagy társat válaszonak maguknak, hatalmas üvöltés hagyja el a torkukat, amitől még a sivatagban élő, edzett Tusken Raider-ek is elborzadnak.
 A Krayt sárkányoknak nincs természetes ellenfelük. de Jabba Rancorja legyőzött egyet. A ifjú Tusken Raider-ek próbálkoznak csak megölésükkel, hogy bizonyítsák rátermettségüket, de ez csak nagyon ritkán sikerül. Az így elejtett állatnak hatalmas értéke van.
Threepio egy hatalmas Krayt sárkány csontvázat látott mikor a Tatooine sivatagjában botorkált.
Mynock
 A Mynock-ok szilikon alapú élőlények, melyek az űrben fejlődtek ki. Ezek a repülő teremtmények kis csapatokban indulnak táplálékuk megszerzésére, a csillagok energiáit véve magukhoz. Akárcsak az űrcsigák, ők is nagyon kedvelik az aszteroidákon fellelhető barlangokat. Kellemetlen állatok az űrutazók számára, mert képesek energiát előállítani akár egy vas darabból is.
"Egy fekete árny, amelyet lehetetlen volt így elsőre felismerni, mert túl sebesen mozgott a kinti félhomályban, egyenesen a Millennium Falcon felé repült. Szempillantás alatt odatapadt a hajó elülső ablakára valami lágy, tapadókorongra emlékeztető alkalmatossággal."
Nexu (póktigris) (2002.07.03)
A nexunak ennek az ádáz és fürge ragadózónak Indona, a Cholganna bolygó hatalmas, északi kontinense az őshazája. A biológusok ezt az indonai vagyis északi nexut tartják a faj ősének. Ám ezek a vadállatok nemcsak a bolygó hideg, északi kontinensén, hanem a déli kontinens, Talon korallhegyeinek párás, meleg dzsungeleiben is megtalálhatóak. A két alfaj közti legfeltűnőbb különbség a testméretben mutatkozik meg. Az indonai nexuk csupán négy, öt méterre nőnek meg, míg a délvidéki alfaj a hét, nemritkán a kilenc méteres hosszúságot is elérheti. Az északi faj bundája valamivel sűrűbb, tömöttebb. Fehér alapszínét ritkás, sötétebb csíkozás tarkítja. A taloni példányok testét ezzel szemben ritkább szőrzet borítja. Ezek bundájának rajzolata sötétebb, csíkos vagy némely esetben tenyérnyi foltokkal tarkított. E különbségektől eltekintve a taloni és az indonai nexuk más eltérést nem mutatnak.
Ezek az állatok Cholganna csúcsragadozói. Rendkívül ügyes, kegyetlen vadászok. Az evolúciójuk során tökéletesen alkalmazkodtak élőhelyükhöz. A magas fákon való gyors és biztonságos mozgásban hosszú, villás farkuk és izmos, ruganyos végtagjaik segítik őket. Hatalmas, széles állkapcsukban mintegy negyven-ötven darab borotvaéles, hegyes fog ül. Iszonyú karmaik segítségével terítik le áldozatukat, és óriási harapásokkal széttépik azt. Fogaik és állkapcsuk nem alkalmas a rágásra ezért a kiszakított darabokat egészben nyelik le. A nagyméretű, végtagonként három darab tépőkarom nemcsak az áldozat leterítésében, hanem a lombok közti mozgásban és az ágakon való megkapaszkodásban is fontos szerepet játszik. Az evolúció során ezek az állatok egyedülálló képességre tettek szert. A nexu másfél méter széles koponyájának tetején négy, gonosz, vörös szem csillog. A nagyméretű elsődleges szemekkel az állat kitűnő térlátással bír a normál fénysávban, míg második pár szemével az infravörös tartományban is jól lát. Mivel a hosszú indonai éjszakákban a nexuk a sötétben is portyáznak, ilyenkor ezekkel a látószervekkel érzékelik a melegvérű állatok testének hősugárzását.
A nexuk szinte mindenre vadásznak, ami mozog. Kedvenc zsákmányállatuk a fák közt élő polipszerű, lomha, kékhátú lombevő octopi és a jól megtermett szakállas kéregpatkány. Többnyire magányos vadászok és életük nagy részét is egyedül töltik. Fejlődésük során csupán kétszer párosodnak, ilyenkor a nőstények három, négy utódot hoznak a világra. A hímek valamivel kisebb termetűek és gyengébb fizikumúak is, mint nőstény fajtársaik. A hátukon lévő tüskéknek az udvarlás és a párosodás során van szerepe. Ilyenkor ezek a szarudárdák felborzolódnak, így keltve fel a kiszemelt nőstény figyelmét. A figyelemfelkeltésen kívül ezeknek a tüskéknek védekező szerepük is van. Sokkal nagyobbnak mutatják a párosodásra készülő hímet, mint amekkora valójában. Így próbálják meg elkerülni azt, hogy kisebb termetűek lévé a kiszemelt, erős nőstények nehogy zsákmánynak nézzék felajzott fajtársukat. Többségük így az udvarlás befejeztével sikeresen párosodhat.
Gyilkos hajlama és vadsága ellenére a nexut más bolygókra is áttelepítették. Több helyen megpróbálták megszelídíteni és háziasítani. Van, ahol sikerült. Malastareon például őrző- védő feladatokra alkalmazzák ezeket a bestiákat. A legszívesebben azonban gladiátor viadalokon és cirkuszi arénákban használják őket. Nagyon népszerű a humanoid egy szál lándzsával vs. nexu és a nexu vs. nagydarab, szelíd növényevő mutatvány, de előfordul a nexu kontra nexu viadal is.
Opee
- Planéta: Naboo
- Hosszúság: Körülbelül 20 méter
- Táplálkozás: Húsevő
Az Opee az egyik legmozgékonyabb élőlény a Naboo-on. Erős páncélzatuk megvédi őket más tengeralatti ragadozótól, ráadásul elég szívósak és a folyamatos üldözések alatt szerzett komoly sebekkel sem törődnek. Néhány esetben ismert, hogy a fiatal „Opee tengeri gyilkosok” megrágcsálják a Colo köröm halakat is.
Az Opee a víz-kilövelléses meghajtásra támaszkodik, így könnyedén áthaladhat a a Naboo magján. Úszás közben száján keresztül szívja magához a vizet, majd a nyitott páncéllemezeken keresztül távozik testén. A hatékony víz-kilövelléses rendszer így engedi az Opee-nak, hogy hatalmas sebességgel mozogjon prédája üldözése közben.
„- Teljes sebességgel előre, Jar Jar! – parancsolta Qui-gon sietve, miközben a megnyíló állkapcsokat figyelte mögöttük.”
Rancor
A Rancorok a galaxis legszörnyűbb teremtményei közül valók. Hatalmasak, erősek, mohók, s bár nekik is vannak ragadozóik, rendkívül nehéz megölni őket. Vastag bőrük bizonyos fokig ellenállást mutat a lézer fegyverek ellen. Intelligenciájuk kezdetleges, de kismértékben fejleszthető. Ritkán szelídíthetők. Ezek a lények az Ottethan rendszerben is megtalálhatok.
A Dathomiri Rancorok erősebbnek és intelligensebbnek bizonyultak más rendszerekben élő testvéreiknél és valójában szelídíthetőek, de csak a Dathomiri boszorkányok próbálták.
Jabba, a Hutt, tartott egy hatalmas vad Rancort a trónszobája alatt, ahol a Hutt ellenségei lelték szörnyű halálukat. A toronymagas szörnyet Luke Skywalker ölte meg, mikor a bestia odújába kényszeríttették.
Jabba Rancorja egy Krayt sárkánnyal küzd
A reek
 A reekek a Codian holdon élnek, ahol kis csordákba tömörülve gondosan őrzik saját erdei mohatermő földdarabjaikat. Rájöttek, hogy a növényevő reek éheztetéssel sajnos húsevésre vetemednek, így az arénákban remek szórakoztatást nyújthat. Ha kizárólag húst kap, abba belepusztul, de az arénák szörnyetegei. pont annyi növényi eredetű táplálékot kapnak amennyi ahhoz kelli, hogy éhesek és erősek maradjanak. A veterán reek-gladiátorok szerint egy dühös reek közelében a legbiztonságosabb pont a hátán van, ahol a bőr olyan vastag, hogy néha meg sem érzik, hogy ülnek rajtuk.
Ronto
 A Ronto-k nagyra becsült állatok a hűségük és erejük miatt a Tatooine-on. Könnyen taníthatók és mély érzelmekkel viseltetnek gazdájuk iránt. Ezer kilogrammos felszereléssel a hátukon, hatalmas távolságokat képesek megtenni.
Még a harcedzett Tusken-ek sem mernek megtámadni egy fegyverekkel felszerelt Ronto-t. Ezek a kedves állatok már több kilométerről is megérzik a Krayt sárkány szagát, így mindig időben tudják figyelmeztetni gazdájukat.
Szegényes látásuk miatt könnyen izgatottá válnak a hirtelen mozdulatokra. Sok vízre van szükségük.
Több Java is tart Ronto-t ami többé kevésbé mókás látvány lehet
Sando Aqua Monster (Sando vízszörny)
- Planéta: Naboo
- Hosszúság: Körülbelül 160 méter
- Táplálkozás: Húsevő
A Naboo állattantudósai különösen bonyolultnak találták a Sando vízszörny tanulmányozását jórészt azért, mert a szörny hamar előkerült a semmiből és támadott minden figyelmeztetés nélkül. Emiatt a részletes leírás a Sando szokásairól és élettanáról ismeretlen maradt. A kutatók úgy gondolják, hogy ez a lény régen földi állat volt és csak részben alkalmazkodott a vízi élethez. A bestiának látható bőrlebenye és úszóhártyája van, de teste és feje ennek ellenére nem áramvonalas, ami egy kicsit nehézkessé teszi a gyors utazást a víz alatt. Ennek ellenére a Sando képes előre hajtani magát a víz alatt izmos hátsó farka használatával.
A Sando vízszörny hatalmas kezeivel képes megragadni prédáját. A legtöbb áldozat hamar kileheli életét a szörny hatalmas állkapcsai közt. Nem ismertek táplálkozási szokásai, így nem tudják, hogyan képes ez a rendkívüli vadász fenntartani hatalmas tömegét. Képes elrejtőzni a Naboo magjában, már-már majdnem láthatatlanná válva, amíg úgy nem dönt, hogy támadni fog. A Sando folyamatosasan keresi áldozatát és képes halrajokat egybe lenyelni, nem veti meg a Colo körmös halat és az Opee tengeri gyilkost sem. Bár a legtöbb időt a mag közelében szereti tölteni, már többen is láttak Sandot Otoh Gunga közelében.
„Egy hosszú testű, angolnaszerű ragadozó volt, karmos mellső végtagokkal és hátuszonyokkal, s amely veszedelmes agyaraival cafatokra tépte zsákmányát, és mohón falni kezdte. ”
Sárkány kígyó
 Mint sok, a Dagobah-án található állatfaj közül, a Sárkány-kígyó rendkívül veszélyes. A türelmes és telhetetlen bestia addig lappang a vízben, míg megfelelő táplálékra nem talál, és amikor az áldozat a közelébe ér, akkor egy gyors mozdulattal a mélybe rántja. A Dagobah hemzseg az efféle szörnyektől.
A Sárkány-kígyó legnagyobb ellensége a Lápi-csiga. Csatájuk élet halál harc, melyben a Sárkány-kígyó hatalmas szeleteket harap ki a Lápi-csiga testéből, de mindezek ellenére, többnyire a Lápi-csiga kerül ki győztesen a viadalból.
Egy R2D2-es egység már főétként is szerepelt egy éhes Sárkány-kígyó étlapján, de szerencséjére nem ízlett a bestiának.
Sarlacc
 A Tatooine-i dűne tengereiben lokalizált életforma. A Sarlacc a sivatag finomszemcséjő homokjában készíti el fészkét, egy ilyen ismerté vált fészek volt a hatalmas Carkoon verem is. A vermek homokos lejtői biztosítják, hogy az áldozatok egyenesen a Sarlacc hatalmas szájába csússzanak. Ezenkívül, számos, befelé irányuló fog segíti az áldozat lejutását a teremtmény gyomrába.
A Sarlacc gusztustalan szája csak egy kis darab testrész a hatalmas szörnyeteg testéből. Teste nagyrészt a homok alatt van és akár 100 méterig is lenyúlhat. Ámbár a helyi legendák azt tartják, hogy a Sarlacc lassan és fájdalmasan emészti áldozatát akár ezer évig is, egy Boba Fett nevezetuű fejvadásznak mégis sikerült megmenekülnie a hosszan tartó szenvedéstől, mert a Sarlacc nem tudta megemészteni.
E homokban élő lényeknek nincs ideg rendszere, de sikerült kifejleszteniük az ásás és az emésztés tudatát. Létüket mint Sarlacc spórák kezdik és a kicsiny organizmusok addig repülnek az űrben míg megfelelő planétát nem találnak. Ha ez megtörtént, akkor elsüppednek, majd megkezdik növekedésüket .
Scurrier
 A Tatooine-on és más planétákon található kellemetlen állatfaj, amely a városokban levő szemetesekben található dolgokból építi fel fészkét. Ezen kívül betegségek hordózói és könnyen szaporodnak.
Ritkán támadják meg az emberek, de ha a fészkükről van szó akkor nem ismernek bocsánatot. Falkákban járják a városok perem részeit szemét és élelem után kutatva.
Tauntaun
A -Hó-gyík--ként ismert tauntaunok rendkívüli módon képesek túlélni a Hoth kemény világát. Fagyálló vérük megvédi őket az időjárás viszontagságaitól és vastag szürkésfehér bundájuk, ami alatt vastag zsírszövet található, hozzásegíti őket az elemek elviseléséhez. Négy orrlyukuk van. A két nagyobb orrlyukon keresztül jut be az oxigén a véráramba. Hóvihar esetén a tauntaunok képesek lezárni a két felső orrlyukukat, s csak a két kisebbet használják levegővételre.
 Csak a nőstény tauntaunok viselnek szarvat, és a párzás időszakában előfordul, hogy egymással küzdenek a párosodás jogáért. Ragacsos nyálat köpködnek és, ha kell szarvaikat is összeakasztják. A tauntaunok étrendje zuzmókból és mohákból áll. Csak nappal túrják a fagyott talajt élelem után kutatva, s közben nagy csordákban haladnak. Éjszakára barlangokban térnek nyugovóra. Kicsiny pórusaikon olajat választanak ki, ami kellemetlen bűzt kölcsönöz ezeknek az állatoknak. Amikor a felkelők szövetsége felfedezte ezeket az állatokat, rájöttek arra, hogy ezeket az érzékeny lényeket irritálják az egyes droidok nagyon magas rezgésszámú frekvenciája. A tauntaunok jól fejlődnek a Hoth jeges világán, következésképpen számos fajtája fejlődött ki.
- Luke lekattintotta a rádiót, és figyelmét a tauntaunjára irányította. A hüllőfajzat idegesen mocorgott, egyik lábáról a másikra állt. Valahonnan nagyon mélyről üvöltés szakadt föl a torkából, amely mintha félelmet jelzett volna.
- Hööö, öreglány! - mondta Luke, és megveregette a tauntaun nyakát
Űrcsiga
A Space Slug-ok szilikon alapú élőlények, amelyek képesek életben maradni az űrben. Megtalálhatók az ásványokkal teli aszteroidákon és energiától duzzadó fényes csillagokon is. Általában ezeknek a teremtményeknek a hosszúsága nem haladja meg a 10 métert, de kivételes esetekben képesek 900 méterre is megnyúlni, ezen kívül számos erős csipkézett fogsor díszíti állkapcsukat.
Gyakran élnek aszteroidákon, ahol a kiválasztott aszteroida, mélyebb barlangjaiban lelnek lakhelyükre. Amikor az élelmük elfogy, vagy kinövik otthonukat, akkor egyszerűen tovább siklanak egy másik aszteroidára. A Space Slug-ok jó térérzékkel vannak megáldva, amit könnyen hasznosíthatnak az űrben, s így biztonsággal tudnak navigálni az aszteroida mezőkben mindennemű sérülés nélkül. E tulajdonságuk még arra is képessé tette őket, hogy a gyorsabb űrjárműveket is zsákmányul tudják ejteni.
Dacára a félelmetes hírnevűknek, a Space Slug-ok, igen keresettek az űrvadászok köreiben, főként a húsúk és szerveik miatt.
Han Solo teherhajója majdnem egy Space Slug főfogása lett mikor a Hoth rendszer aszteroida mezőjébe léptek, hogy elbújjanak a Birodalom elől.
„Ránk omlik a barlang!” „Ez nem barlang!”
Wampa
A magányos wampák folyamatosan vadásznak, a Hot jeges felszínén élelem után kutatva, s habár a tauntaunok bőséges táplálékot biztosítanak a bolygón, mégis sok-sok kilométert tesznek meg, amikor áldozatukat keresik. Kemény éltükben már megtanulták a nélkülözést. Alig érzékelhető szaguk meggátolja a tauntaunokat abban, hogy időben észrevegyék, ha egy jéglény közelít. A wampák ritkán ölik meg áldozataikat azonnal, általában hatalmas jégbarlangjaikban tárolják őket. Néhány elbeszélés szerint, vadul védik vadászterületeiket, és gyakran bocsátkoznak harcba egymással.
Eltekintve a hosszú karmoktól és bozontos szőrzettől a wampák könnyen felismerhetőek a görbe szarvúkról, amelyek a wampák élete végéig nőnek.
A rettenetes bizarr külső ellenére a wampák valójában elég ravaszak. Egy híres mesében, egy csapat bukott rohamosztagos kadét üzletet kötött, hogy vezetésükkel hajtóvadászatot indítanak a Hoth wampái ellen. Kezdetben jól is mentek dolgok, de a negyedik expedíció alkalmával világossá vált, hogy a wampák kiismerték ellenségeik titkait. A landolás után a vadászok az áldozataik keresését tűzték ki célul. A keresés alatt a wampák megtalálták a leszállt járművet és megsemmisítették. A következő néhány éjszaka borzalmas volt a vadászoknak, akik üldözöttből üldözötté váltak. A tábor körül wampák üvöltöztek fenyegetően. A rémült vadászok elpazarolták a lőszert árnyakra, amelyek hirtelen csaptak le rájuk és elcipelték őket. Végül a két túlélő inkább megölte egymást, minthogy újra fogadják a bestiák rohamát.
Worrt
 A Tatooine-on a Worrt-ok mindent megtámadnak, ami látszólag ehető, de ha valami nagyobb náluk akkor brekegve menekülnek. Szelídíthetőek, ámbár nem igazán értelmesek, s így sok gond van velük a tanítás során.
Jabba a Hutt előnyben részesítette ezeket az állatokat az udvara körül, ahol ezek az állatok a kicsapódó hosszú nyelvükkel könnyen jutottak férgekhez, rovarokhoz, csúszómászókhoz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
